Schneider Kinga vagyok, 2 éve vagyok a NOÉ Állatotthon Alapítvány önkéntese. Civilben közgazdász vagyok és egy gyógyszerkereskedelmi cégnél dolgozom.

Számomra a legnagyobb problémát a szintkülönbség okozta az állatok és köztem, hiszen folyamatosan hajolgatni kell.

Nem jönnek az ismerős fájó érzések, húzódások, gyorsabban tudom végezni a munkámat, hatékonyabban.

Ha nem tudnék kijárni az állatotthonba, akkor kettővel kevesebb kéz lenne, aki simogatni tudná az állatokat. Nagyon sokat köszönhetek én is az életminőségem javulásában a Kosmodisknek.

Magosi Éva vagyok, 27 éves, építészeti üvegekkel foglalkozó cégnél belső kereskedőként dolgozom.

12-13 éves koromban az iskolában táncoltam, és pont egy fellépésre készülve otthon gyakoroltam. Rosszul mozdultam, és becsípődött egy ideg a derekamba. A szüleim erre nem nagyon szántak figyelmet, mondván pici gyereknek mitől fájhatna a dereka...

Mindenkinek, aki bizalmatlan a Kosmodiskkel szemben - hiszen én is bizalmatlan voltam -, azt ajánlom, hogy próbálja ki, hisz nekem is bevált.

Hirtelen mozdulok, mégse lesz semmi, és furcsa volt, de jó, és elkezdtem hinni benne, elkezdtem minél többet hordani, és egyszer csak azt vettem észre, hogy semmi bajom!