Hátfájás ellen relaxáljon!

Nyomás alatt nem könnyű lazítani, úgyhogy legyünk türelmesek magunkhoz. A napnak biztosan vannak olyan szakaszai, amikor enyhül a stressz. Ilyenkor kezdjük el gyakorolni a relaxációt – engedjük el a feszültséget. Vezessünk naplót, vagy számoljunk be napi élményeinkről valakinek, és rögtön észre fogjuk venni, hogy lassan, de biztosan fejlődik a relaxációs készségünk.

Légzőgyakorlattal fejleszthető a relaxációs készség

Lélegezzünk mélyeket a gyomrunkból. Mellkasi légzés helyett gyakoroljuk nap mint nap a gyomorlégzést!

Húzzuk ki magunkat ültünkben egy konyhaszéken, és koncentráljunk a légzésünkre.

Tegyük a kezünket a gyomrunkra, majd szívjuk le a levegőt a tüdő, majd a gyomrunk mélyére. Ne a vállunk emelkedjen, hanem a gyomrunk táguljon, amikor belélegzünk. Képzeljünk el egy csecsemőt, ahogy lélegzik: a gyomra emelkedik és süllyed.

Terelje el gondolatait a hátfájásról

Próbáljunk meg megfeledkezni a feszültségforrásról és a fájdalomról. Csináljunk valami mást, gondoljunk valami másra. Ha fáj a hátunk, ne beszéljünk róla, inkább érdeklődjünk a beszélgetőpartnerünk felől.

Merüljünk bele egy focimeccsbe, hímezzünk egy terítőt, játszunk valamilyen társasjátékot, járjunk gyógytornára, hallgassunk nyugtatóhatású zenét. Ha más foglalja el a gondolatainkat, nem marad szabad kapacitásunk a hátfájásra figyelni.

Feszítés-lazítás gyakorlatok

Feszítsük meg az izmainkat hét másodpercig, aztán lazítsuk el őket. Micsoda különbség, ugye? Haladjunk végig apránként az összes testrészen, csak a fájdalmas testfelületeket hagyjuk ki. Ha fáj a háta, ne erőltesse meg, mert előfordulhat, hogy a hirtelen mozdulattal ront a helyzeteten.

Menekülős relaxáció

A leghatékonyabb, ha a feszítés-lazítás gyakorlatok után végezzük.

Képzeljük magunkat a múltba, vagy egy olyan helyre, ahol felhőtlenül jól éreztük magunkat. Gondolhatunk arra, ahogy 1986-ban egy tengerparti nyaralás alatt a strandon feküdtünk, vagy ahogy gyerekkorunkban hátradőltünk a széken, miután jó belakmároztunk az anya sütötte friss csokis süteményből.

Próbáljuk meg minden részletét feleleveníteni az emléknek: a látványt, az illatokat, a hangokat, de elsősorban azt az önbizalmat, ami akkoriban fűtött, fűszerezve a minket körülvevő biztonságérzéssel, békességgel, és nyugalommal.

Képzeljük el, ahogy egy gyönyörű, fákkal szegélyezett úton egy ajtó vagy egy kapu felé haladunk, amely a boldogságunk szigetére nyílik: figyeljük meg jól minden szegletét, és élvezzük ki alaposan.

Aztán egy idő elteltével képzeletben forduljunk meg, és sétáljunk vissza a kapuhoz vagy az ajtóhoz, majd fel az úton, hogy végtére visszatérjünk a mába.